Felemelkedés

   Jó rég nem írtam, de azt hiszem ezentúl újból visszaszokok a következő hónapokban. Ami eddig történt velem:

   Újabb és újabb csalódásokon vagyok túl, de mostanra megtaláltam az igazit érzem. :) A következő hónap elején lesz, hogy már fél éve egy eléggé izgalmas, néhol döcögős (a távolságra értem), de ezek mellett mégis rengeteg  boldog pillanatot adó kapcsolatban élek. Bár kapcsolatunk elején nem ment minden simán, volt egy pár borús napunk, de megoldottuk a problémákat. Lehet hogy azért volt fura így minden az elején, mert igazából ez az első fiúm és nincs sok tapasztalatom, hogy hogy is kezeljem ezt az egész helyzetet.. Ezalatt az idő alatt megtanultam, hogy ez a kapcsolat mind a kettőnkről szól s néha van hogy a másik fél akaratát, igényeit előrébb kell helyeznünk a sajátunknál. Egy kapcsolatban nem szabad önzőnek lenni és az együtt töltött idő alatt ki kell ismernünk a párunkat. Hát igen az együtt töltött idő.... nagyon ki kell használnunk, mert sajnos nincs sok időnk egymásra. Vagyis időnk lenne rengeteg, ha mind a ketten ugyanott élnénk. Igazából rengeteg minden történt velem ezalatt a több mint fél év alatt. Először is megtudtam márciusban, hogy elköltözöm, nem is akár hova. Londonba. Ezek után próbáltam megemészteni a dolgot. - Hát igen...Ez mind szép és jó. Ezerszer jobb lesz nekem kint. Zenélhetek, tanulhatok, megismerhetem az ottani kultúrát. - És minden rendben is volt ezzel. Addig a pontig ameddig belementem egy kapcsolatba és ezek után hagytam, hogy elrabolják a szívemet. Bár tény, nem volt oly nehéz :D Lényeg, hogy most a távolság ellenére is együtt vagyunk. A távkapcsolat mellett döntöttünk, mert igazából épp, hogy elkezdődhetett volna ez az egész érzelem lavina és már ki is rángattak a karjaiból. Nagyon reménykedünk , hogy letudjuk győzni és kitudjuk bírni a távol töltött időt. Általában a távkapcsolatok 90%-a  nem működik. És mivel mindenki ezt hangoztatja, így rengetegen inkább meg sem próbálják. Egy biztos, nem szabad mindent ilyen könnyen feladni, egy próbát mindenképp megér bárkinek. Ha tényleg szeretitek egymást, de tényleg, akkor elég nagy rá az esély, hogy túlélitek. De nem mondom, hogy megússzátok harci sebek nélkül. :) Csak mindig maradjatok nyugodtak, még akkor is ha feszültek vagytok és képzeljétek magatokat a párotok helyébe. Én bízom benne, hogy minekünk sikerül, de ki tudja, hogy mi lesz itt a jövőben.

   Hirtelenjében, nem is tudom mit mondjak (ez esetben írjak) még. Az eddigi tapasztalataimat ,kint létem óta, majd egy következő cikkben írom meg, addig is sziasztok!

Ja, amúgy nem járok suliba a nyári szünet óta. :P Légyszi Ne Kövezzetek Meg! :D

Kicsit szokatlan volt, de minél többet hallgattam annál jobban megkedveltem. ;)