End of Story

   Csütörtökön még vidáman keltem fel és alig vártam a délutánt, hogy mehessek zenekarra, ugyanis már 2 és fél éve járok egy Orff nevezetű együttesbe. És ezen a csütörtöki napon sokminden megváltozott. Boldogan léptem be a próbaterembe mit sem selytve, hisz mindig nagy örömmel zenélünk együtt. Mikor már mindenki odaért Kati néni szomorúan bejelentette, hogy az Orff együttes a második félévtől megszűnik, mert a tanárnő sok falba ütközött már és az egészsége sem a legjobb, s nagyon sajnálja a dolgot.  Nem én voltam az egyetlen aki a könnyeivel küszködve hallgatta végig a tanárnőt s ülte végig a próbát. Bár már volt egyszer-kétszer, hogy meg akart szűnni a zenekar, de mindíg folytatódott. Titkon remélem, hogy most is így lesz, de sajnos érzem hogy nem, mivel Kati néni most nagyon elszánt és már a kottákat is összeszedte.
   Nekem ez a zenekar nagyon sokat jelentett. Minden csütörtöki próbán kikapcsolódtam és nem a tananyagon stresszeltem, és sose tudtam szomorkodni, mert jó volt a hangulat. Itt játszottam először közösen több zenésszel együtt és itt voltam életeben először igazán szerelmes. De ez most el fog múlni. Az is lehet, hogy már nem találkozhatok olyan sűrűn egyes barátaimmal ezután s attól félek, hogy a kapcsolat egyszer csak meg fog szakadni. 
   Ezt a szép korszakot le kell zárjam, s egy csodás emlékként kell visszatekintsek rá. Csak sajnos ezeket az emlékeket iszonyatosan nehéz elengedni, s már szinte nem is akarom, de tudom, hogy muszály, mert ha nem akkor annál rosszabb lesz. Már csak 6 próba van a végéig, tehát addig is próbáljuk kiélvezni az utolsó próbákat, melyeken együtt zenélhetünk.