Tudom mások is voltak már ilyen döntős helyzetekben amiben most én vagyok. Sőt talán nem is egyszer, hanem egy jó párszor már és ilyenkor mindenki próbálja a helyesebb utat választani. Legyen szó bármiről, szerelemről, költözésről, munkahelyváltásról, továbbtanulásról. Az életünk csupa kihívás és rájöttem, hogy mindig vannak keresztutaink. Nekünk mindig járnunk kell a saját utunkat. Amikor pedig egy kereszteződéshez érünk akkor meg választanunk kell hogyan haladjunk tovább.
Az én életemben is voltak már kisebb keresztutak, s most is van egy és lesz is. Az én Nagy keresztutaim egyike az az iskolaválasztás volt. Hirtelen megkövetelték tőlem, hogy döntést hozzak. Ez a döntés fontos volt hiszen ez meghatározza majd a jövőmet is. S most izgalommal s egyben félelemmel várom az iskolát, az új környezetet. De most elsősorban nem erről szeretnék írni.
Az én mostani Nagy keresztutam a szerelem. Gondolom már sokan éltek már meg ilyet, hogy vonzódtak valakihez, de nem mertek lépni és sorban gyártottuk az agyunkban az ellenérveket, ahelyett, hogy az érzelmeinket követve beleugrottunk volna egy kapcsolatba. Lehet, hogy ez valakinek kapóra jön, mert épphogy ezért nem szúrja el az életét, de az is lehet, hogy most szalasztja el élete nagy lehetőségét. Gyártom folyamatosan az ellenérveket. Az egyik Például a korkülönbség, a másik meg az ismeretségi körünk. Félek, hogyha nem jönne össze a dolog akkor, hogy bírnám elviselni a közelségét. Vajon szenvedni fogok, vagy esetleg bűntudatom lesz?
Nekem eddig még nem volt párkapcsolatom, ezért félek elhamarkodottan dönteni. Nem tudok rendet tenni a gondolataim közt már hetek óta. Egyszerűen beazonosíthatatlan érzelmeim vannak. Éjjel-nappal agyalok s gyártom az ellenérveket egy kapcsolat ellen. Már előre félek, hogy mi lesz a vége miközben el sem kezdődött. Eddig csak célozgattunk és írogattunk egymásnak. Most viszont elértem ahhoz a ponthoz, hogy összegabalyodtam a párbeszédekben, a célzásokban és egyszerűen muszáj tiszta vizet öntenem a pohárba, mert kitudja, lehet, hogy telesen félreértem a helyzetet. Ami nem éppen valószínű. A lényeg, hogy miután a végletekig fokoztunk egymás idegeit-vagyis inkább az enyémet-megpróbálom eloszlatni a rajtunk uralkodó ködfelhőt. Vagyis a közeljövőben szerveznem kell egy találkát.
Lehet, hogy nem kéne ennyit érvelnem, hanem csak egyszerűen hagyni hogy megtörténjenek velem a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése